Egy kicsit megkésve, de azért készítettem egy 2013-as összefoglalót, vagyis inkább egy listát a lemezekről, amiket szívesen hallgattam a tavalyi évből. Szerintem alapvetően nem volt egy túl erős év, sajnos még mindig tombol a 80-as évek revival, a fene vinné el, pedig egyszer már végre letudtuk azt az időszakot. Szóval újra menő a szinti, meg a szinti pop, hát az meg nem az én világom. Bár az is sokatmondó szerintem, hogy a nagy nemzetközi zenei sajtó összesített listáján egy rap (vagy hip-hop, a fene tudja) lemez végzett élen (Kanye West – Yeezus). Nos, hát, becsületemre legyen mondva, megpróbáltam. Tényleg meghallgattam. Jesszusom!
De azért szerencsére lehetett találni hallgatható zenéket is. Azokat az albumokat, amikről már korábban volt szó, és itt lenne a helyük, most nem emelem ki külön (Szabó Benedek, Meztelen Diplomaták), úgyhogy jöjjön csupa új zene.
Végül több részre szedem a bejegyzést, mert elég sok minden jött össze, túl hosszú lenne egyben. Szóval akkor pontosítom is korábbi mondatomat. Egész sok jó lemez született 2013-ban :) Viszont olyan szempontból igaz „a nem túl erős év volt” kitétel, hogy 10/10-es (ha egyáltalán létezik olyan) vagy ahhoz közeli lemez, ami igazán felpezsdítette volna a lelkemet (mint pl. az idei listán is szereplő White Denim 2011-es vagy a Vampire Weekend 2008-as albuma), nem nagyon került a kezembe.
Bár nem tervezem sorrend felállítását, azért itt megjegyzem, hogy számomra ez volt az év lemeze. Nem biztos, hogy a legjobb, de erre kaptam fel leginkább a fejem, hogy kik is ezek a srácok. Nem tudom mi a magyarázata, és lehet, hogy említettem már, de kifejezetten sok első lemez sikerül nagyon jól, aztán a folytatás valahogy elmarad. Az első lemez itt is megvan, a folytatás majd kiderül, de egyelőre örüljünk ennek :) Nagyon jó, pszichedelikus, elektronikus rock zene, ami a végén kicsit lazít a tempón, de nem is baj, így is elég tömény tud lenni. Ja, egy ausztrál együttesről van szó, ami lassan már nem meglepetés. Nem tudom, mit szívnak arra felé, de mostanában elég sok jó pszichedelikus együttes kerül ki abból a régióból. A hírek szerint jönnek a Szigetre.
White Denim – Corsicana Lemonade:
Na, egy banda, akik valamit már letettek az asztalra, ez a már az ötödik albumuk (és nem az első a legjobb :) ). Ők is rockban utaznak, mostanában inkább progresszív irányból közelítve azt, szóval nem feltétlenül az a rögtön ható zene, de megéri a (többszöri) hallgatást szerintem. Amúgy négy, egyszerű, farmeros, véletlenül se rockernek kinéző srácról van szó, akik nem mellesleg 2011-ben elkészítették az év albumát (D). A mostani nem éri el annak a színvonalát, kevesebb rajta a karakteres szám, kevésbé összetett, egyszerűbb lemez, de azért az idei mezőnybe, mint album, még így is befér.
Cults – Static:
Bár nagyon panaszkodtam, hogy a zenében mindent eluralt a 80-as évek, ehhez képest nem sok ilyen jelölt van (lesz) a listán. Ők az egyik, bár ők sem a szinti pop felől közelítik meg a zenét szerencsére, sokkal inkább ugrik be róluk a The Bangles például. A végeredmény egy nem túl bonyolult, kellemes hallgatnivaló, meglepően sokszor veszem elő.
Franz Ferdinand - Right Thoughts, Right Words, Right Action
Egy régi ismerős újra a porondon. Egy kis kitérő után visszatértek a gyökerekhez, nem variálták túl a dolgot, ami nem is baj. Az első albumukra hajazó, lendületes, pattogós zene, tehát alapvetően nem kell újat várni tőlük. De ez így is sokkal jobb, mint az előző lemezük.
Pluto - Fedélzetre
A Pluto évek óta stabilan hozza a színvonalat, nagyot nem lehet csalódni bennük. Nem ez a legjobb albumuk, de bírom a zenéjüket és különösebben nem lőttek mellé ezzel se. Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem tudnak kitörni ebből a kvázi ismert kategóriából, bennük láttam volna, hogy a Kispál-Hiperkarma-Quimby helyét, mint vezető „alter” zenekar átveszik, de úgy látszik, ez már nem fog bekövetkezni. Bár az érdekes, hogy Nemes András mellékszálnak gondolt projectjei (Zaják és Társa, BioRoBoT) szerintem jobban sikerültek az utóbbi időben, de azért a Pluto továbbra se rossz.
Folyt köv...
