Az utóbbi években eléggé felkapott lett a zenei sajtóban a low-fi vagy hálószobapop. Amit egyrészt nem értek, mert attól, hogy valamit szar minőségben vesznek fel még nem lesz jó és eredeti. Viszont onnan is kerülnek ki jó dolgok, amik azért valamelyest túlmutatnak a hálószobazene egyszerűségén. Jöjjön három magyar előadó, bár az egyik ebből szempontból azért kakukktojás lesz.
Horváth Márton a fenti irányzat jeles képviselője. Inkább úgy mondanám, onnan nőtt ki, mert az albumot (Hó Márton és a Jégkorszak – Dalok a fürdőszobából) azért viszonylag tisztességesen hangszerelték. Persze így is megmaradt a kicsit köldöknézős jelleg, de az eredmény egy nagyon szerethető zene, sokszor veszem elő.
Szabó Benedek (Kapuzárási piknik) dalszerző szintén a hálószabapop színtérről nőtte ki magát (Gyökkettő, Zombie Girlfriend). Mondjuk kicsit fura nekem ez a kapuzárási pánikos önreflekció 25 évesen, nem rémlik, hogy akkoriban ilyen problémák gyötörtek volna, de ettől függetlenül az eredmény az előzővel párhuzamba állítható, nagyon jó kis lemez lett.
Zaják és Társa (Minden kezdet könnyű) kilóg ebből a körből, mert alapvetően két régi motorosról van szó (Zaják Péter – Hiperkarma és Nemes András – Pluto), viszont ez az album tökéletesen hozza az „amatőrök” fesztelenségét. Nem mondom, hogy csak egy buli projekt, de érződik rajta, hogy nem akartak különösebben megfelelni senkinek se. És ez így most elég jó lett.
Itt lehet meghallgatni (és le is lehet tölteni) a lemezt:
http://zajakestarsa.bandcamp.com/album/minden-kezdet-k-nny#
Ja, és a Meztelen Diplomaták. Bár hármat írtam az elején és ők sem a franciaágy alól bújtak elő, de még feltétlenül ide kívánkozik ez a zenekar. Mert ha az előbb azt írtam, hogy érződik a megfelelni akarás hiánya, akkor esetükben ez hatványozottabban igaz. Számomra az idei év egyik meglepetése.
