Íme a 2013-as visszatekintés várva vár utolsó része. Nehéz sorsú soul énekes, révedés a 60-as évekbe, egy csipetnyi 80-as évek, egy visszatérő ismeretlen és egy életteli robot.
Willis Earl Beal – Nobody Knows
Egy fiatal amerikai soul, blues énekes srácról van szó, aki egy elég érdekes albumot tett le az asztalra 2013-ban. Nem annyira különc, mint a szikár, töredezett első lemeze, de még így se mondanám hagyományos soul/blues lemeznek. Sötét hangulatú, nyers, elég minimalista zene, ami kapcsán néha bevillanhat Tom Waits neve is. Nem tudom, hogy milyen élete lehetett a srácnak (utánanéztem, nehéz), de az előadása eléggé hatásos tud lenni.
Lucius – Wildewoman
Ők a másik együttes a listán, akik szerintem kicsit szintén a 80-as évekhez nyúlnak vissza, bár azt nem tudnám megmondani, hogy ez a gondolat miért fészkelte be magát a fejembe. Mert néhány szempontból a 60-as évek is beugorhat a lemez hallgatása közben. De ez mindegy is, a lényeg, hogy a zene nem rossz, kifejezetten kellemes popzene.
Foxygen - We Are The 21st Century Ambassadors Of Peace And Magic
Ezt a - leghosszabb albumcím az évben titulusra pályázó - lemezt már a különböző év végi listák böngészése kapcsán „kukáztam össze”, és először nem igazán értettem, hogy miért szerepel annyira elöl a legtöbb helyen. A 60-as 70-es évekbe révedő, kellemes, enyhén pszichedelikus pop zene, ahol sokszor az az érzése az embernek mintha egy Abbey Road „C” oldalt hallgatna, ami mellé bevillan egy kis Pink Floyd, Rolling Stones vagy David Bowie. Sőt még a Led Zeppelin D'Yer Mak'er-e is visszaköszön egy számban. De aztán valahogy mégis megadta magát a lemez, összeállt egy egésszé, és nem utolsó sorban tele van jó és változatos számokkal. Úgyhogy itt a helye nálam is, sokszor hallgatom (teljes album itt).
The Dismemberment Plan - Uncanney Valley
Ők állítólag egyszer már eléggé befutott, kritikus kedvenc együttes voltak valamikor a 1990-es évek legvégén, a 2000-es évek elején, én mindenesetre nem hallottam még korábban róluk. Hosszú, 12 év kihagyás után idén adtak ki új lemezt, amit viszont nem tudok hova sorolni. Az a fura, hogy nincs benne semmi extra, meg spanyolviasz, de nem rémlik, hogy hallottam már hasonló hangulatú zenét. Érdekes harmóniák, beszélős-éneklős frontember és 4/4-t nem mindig követő ritmusszekció, néhol fura, néhol egyértelműen pop-os. Közel se a legjobb lemez idén, de alapvetően tetszik.
BioRoBoT
Két régi motoros, sajnos időközben mostohává lett gyermeke, aki szerencsére nem kallódott el teljesen. Bérczesi Robert (Hiperkarma) és Nemes András (Pluto) 2009-ben állt össze egy nagyon ígéretesnek induló projekt keretében, ami több szempontból is nagyon biztató és jó volt. Egyrészt az utóbbi időszak magyar zenei alter(?) felhozatalának két nagyon tehetséges képviselője dugta össze a fejét, a másik, hogy hosszú évek után Bérczesi Robi végre életjelet adott magáról. 2010-ben felléptek a FOO-n és annak ellenére, hogy csak néhány számuk volt, talán mindent eljátszottak kétszer is, az egész fesztivál egyik legjobb, de mindenképpen legjobb hangulatú fellépése volt az övüké. Nagyon biztató volt a kezdet, és a hírek szerint az album is készülőben volt. Aztán sajnos Robi, ahogy előbújt, úgy szépen vissza is húzódott saját világába (a Hiperkarma 3 is eltűnt vhol útközben), és úgy nézett ki, hogy az egészből nem lesz semmi. De aztán szerencsére Nemes András nem hagyta veszni a beletett munkát, elvonult a stúdióba, és kezelésbe vette az addig rögzített hangsávokat. Ami hiányzott, azt még utólag kipótolta, újrakeverte az egészet, majd kiadta az anyagot. Igazándiból nem tudom mennyire tekinthető albumnak, mert minden rajta van, amit készítettek anno, és a körülmények miatt az egészet erősen áthatja a barkács hangulat, de kár lett volna a fiókban hagyni. Nagyon jó lett, sokszor hallgatom. Csak azt nem értem, hogy a már korábban elkészült és klipes számokat miért kellett újrakeverni, ezt kár volt. (Azon ne lepődjön meg senki, ha esetleg olyan számokat talál, ami olyan, mintha Pluto lenne, mert az egész ötlet Pluto számok továbbgondolásából indult.)
Akkor ennyi. Persze van még pár album, ami időnként bekerül a lejátszóba, de talán ezeket vettem elő legtöbbször a tavaly kiadott lemezek közül. Aztán a többire maximum sort kerítünk más keretek között.
