Mostanában több helyen is előjött a ki milyen zenét hallgat kérdéskör, és rá kellett jönnöm, hogy elég sok bluest, illetve blues alapú zenét hallgatok. Jobban belegondolva ezt nagyrészt otthonról hoztam, gyerekkoromban elég sok blues által ihletett zene szólt a hifiből (pl. Led Zeppelin, Cream, a 60-as évek rhytm ’n’ blues együttesei), és gondolom részben emiatt a jó blues az az, amit szinte bármikor szívesen meghallgatok. Viszont itt is van „fejlődés”, változás, az elektronika nem csak egy Telecaster formájában van már jelen, úgyhogy akkor most jöjjön pár elektronikus, dj-s blues szám az elmúlt évekből.

Kid Koala, dj srác, aki delta blueson nőtt fel és előszedte az otthoni bakeliteket. Jó kis bólogatós zene:

Nicolas Repac, jazz zenészként kezdte, de aztán az elektronikus zene felé mozdult és dj-nek állt. Tőle  az előbbinél sötétebb hangulatú, de szintén jó kis zene:

Mississippi Big Beat meglepő módon magyar banda, Gál Csaba „Boogie” együttese (a Megasztárból lehet ismerős), és nu bluesban utaznak (igen van ilyen:) ). Tőlük a Diamond Crown-t akartam betenni, de nem találtam videót, úgyhogy akkor egy másik szám:

A 2013-as Sziget legnagyobb felfedezése számomra Regina Spektor volt. Először a Sziget honlapján olvastam róla a leírást, az megtetszett így meghallgattam pár dalát a neten, onnantól kezdve pedig nagyon vártam a koncertet.

Regina nem is okozott csalódást, elbűvölte a közönséget közvetlenségével, és bájos mosolyával, ahogy égi jelenésként ült a zongora mellett. Engem legalábbis teljesen levett a lábamról, miközben a zenekar egy másik tagja a színpad hátsó traktusában felállított konyhapulton szendvicseket készített a többieknek!

Íme egy szuper kis videó Reginától! Gyönyörű fekete-fehér mindenség!

Regina amúgy szovjet születésű (1980. február 18.) new yorki énekesnő, dalszerző, zongorista, angyal, tündér. Néha énekel oroszul illetve franciául is.

Regina Budapestről és édesapja ízléséről:

Itt pedig oroszul ad interjút moszkvai koncertje után. Замечательна!

Ha pedig figyeltétek a klippet, láthattátok a bábut. És ha már bábu, hadd osszam meg Richard Hawley bábus videóját is, ami elég KOMOLY, értitek!

Egy kis kihagyással újra jelentkezik a Heti zene sorozat legfrissebb része. Az aktualitást egy újabb fesztivál adta, de őszintén szólva a Sziget idei felhozatala nem annyira érdekes a kurrens zenekarokat figyelembe véve. Persze van egy csomó név, ami nem mond semmit, azok között is biztos vannak érdekességek, de ez rögtön vissza is utal a „Rólunkban” írtakra :) És természetesen van még bőven nagy név a listában (pl. Blur, Franz Ferdinand), de talán őket nem kell bemutatni.

Kezdjük is talán a legnagyobb névvel az aktuális bandák közül, a Tame Impala-val. A srácok kicsit ott ragadtak a 60-as, 70-es években, jó kis pszichedelikus rockot játszanak. Nem mondom, hogy könnyű zene, de néha jól esik :)

Michael Kiwanuka, énekes gitáros pont ellentéte az ausztrál srácoknak, kellemes soul-os, country-s zene, valószínűleg nem ő fogja felszántani a színpadot. Viszont nagyon jó kis zene, tavaly jelent meg az első albuma, érdemes meghallgatni, háttérzenének is kiváló.

Bár a heti zene célja alapvetően új és látókörünkből eddig kimaradt zenék bemutatása, azért ez a mi esetünkben simán felölel 10-15 évet visszamenőleg. Így a Leningradot nem hagyhatom ki a listából, ha már újra összeálltak. Jó kis orosz ska-punk:

Magyarok közül az Ivan & the Parazolt emelném ki, úgy néztem, hogy a többi fellépő már elég bejáratott fesztiválozó a hazai piacon. Kifejezetten fogós, tökös zenét játszanak, ami albumon azért hajlamos kicsit egysíkú lenni, de koncerten elég jók a srácok. Nem tudom, mennyire tudnak majd ezzel zenével itthon sikereket elérni, de szurkolok nekik:

Pláne, hogy úgy néz ki, elég jó zenéket hallgatnak :)

Most láttam egy kanadai filmet, amely egy egyéjszakás kalandot mesél el. A szexjelenettel indul a film - amit a rendező egészen nyíltan mutat meg -, de az igazi történet eztán kezdődik: az alkalmi partnerek beszélgetni kezdenek és a film 90%-a gyakorlatilag monológok sora, melyekben magukról mesél a két szereplő.

A film végcímzenéje az alábbi dal, amit sok francia énekes(nő) elénekelt már, a film végén Martha Wainwright kanadai-amerikai folk-rock énekesnő előadásában halljuk. A dal szépen összefoglalja a film hangulatát.