Februárban volt Genfben az Antigel Fesztivál, amikor is két héten át többé-kevésbé híres előadók léptek fel Genf kanton különböző településeinek koncertezésre alkalmas helyszínein. Koncertekre végül nem jutottam e - bár a Balkan Beat partihoz nagyon közel voltunk (Disko Patrizani!), csak fél-egy óra sorban állás választott el -, de a kínálatot átnézve ráakadtam egypár gyöngyszemre. Íme.

Jay-Jay Johanson: On The OTher Side

Nem mai darabról beszélünk, a 2011-es Spellbound című albumon jelent meg ez a gyönyörű ballada. Talán az elmúlásról szól, talán a szerelemről, talán egy nagy szerelem elmúlásáról.

Keaton Henson: You Don't Know How Lucky You Are

Még korábbi, 2010-es dal a 88-as születésű londoni Keaton Hensoné, aki viszonylag új szereplő a popszcénán, 2013-ban jelent meg a második albuma. Érdemes figyelni a klipet, nem akármilyen színészi teljesítményt láthatunk - négy percen át vágás nélkül.

Adam Green: When A Pretty Face

Adam Green annál régebbi szereplő, aki otthon van a popzenében, bizonyára ismeri. 2002 óta a Binki Shapiroval közösen készített tavalyi albumuk volt Adam nyolcadik darabja. Érdemes egy-egy félórát rászánni az albumokra, Adam jellemzően kétperces, ugyancsak fülbemászó dallamokkal dolgozik, illetve kissé titokzatos dalszövegekkel - én például nemigen értem ezt- de a finoman gördülő gitár nagyon meggyőző.

Itt is érdemes a klipre is figyelnünk, az 1938-as Robin Hood kalandjaiból láthatunk részleteket. Vajon mi köze van a filmnek ehhez a dalhoz? Talán ez adja meg a szöveg megfejtésének kulcsát.

"A kellemesen ellustult, örökmosolyú lajhár pajtás pont délutáni csendespihenőjére készült már reggel óta, mikor Nyírség felől két bölcsesség között a Kunságon keresztül megérkezett, és barátságosan mellélandolt a bagoly. Köpett egyet le az avarba, a látvány lajhárt nem hozta zavarba. Pedig volt odacsúlva denevérállkapocs, potrohzacc, fű, három egérparóka meg néhány satöbbi. Aludnifogtál? - kvakkolt oda kis barátjához, mire ő csak annyit mondott: nem sietek."

Nemrég került kezembe Bobafett és Bobakrom "legújabb", harmadik albuma, a "Cipőre jobb mint a szemrehányás", ami a Wacuumair honlapjáról ingyen letölthető.

Miért érdemes meghallgatni? Az ötletes rímekkel dolgozó dalszövegek miatt. Tartamilag ott van a viccesen éles rendszerkritika, mint pl. az alábbi számban. Bobafett jaó kis tájszólása okán.

Interjú a szerzőkkel itt olvasható.

Szóval akkor zúzzunk. Mit lehet tudni a Dead Sara-ról? Nem sokat. Egy ideje már létező hard-rock (?) együttes, ennek ellenére csak tavaly év végén hozták ki az első albumukat, ami egyébként egész kellemes meglepetés, erőlködés nélküli, fogós lemez. Jó, a világot várhatóan nem fogják megváltani, de a Weatherman című számuk - enyhe  RATM-es áthallással, jó kiállásokkal, megfelelően eksztatikus énekkel – szerintem telitalálat. Lehet bólogatni:

Az utóbbi években eléggé felkapott lett a zenei sajtóban a low-fi vagy hálószobapop. Amit egyrészt nem értek, mert attól, hogy valamit szar minőségben vesznek fel még nem lesz jó és eredeti. Viszont onnan is kerülnek ki jó dolgok, amik azért valamelyest túlmutatnak a hálószobazene egyszerűségén. Jöjjön három magyar előadó, bár az egyik ebből szempontból azért kakukktojás lesz.

Horváth Márton a fenti irányzat jeles képviselője. Inkább úgy mondanám, onnan nőtt ki, mert az albumot (Hó Márton és a Jégkorszak – Dalok a fürdőszobából) azért viszonylag tisztességesen hangszerelték. Persze így is megmaradt a kicsit köldöknézős jelleg, de az eredmény egy nagyon szerethető zene, sokszor veszem elő.

Szabó Benedek (Kapuzárási piknik) dalszerző szintén a hálószabapop színtérről nőtte ki magát (Gyökkettő, Zombie Girlfriend). Mondjuk kicsit fura nekem ez a kapuzárási pánikos önreflekció 25 évesen, nem rémlik, hogy akkoriban ilyen problémák gyötörtek volna, de ettől függetlenül az eredmény az előzővel párhuzamba állítható, nagyon jó kis lemez lett.

Zaják és Társa (Minden kezdet könnyű) kilóg ebből a körből, mert alapvetően két régi motorosról van szó (Zaják Péter – Hiperkarma és Nemes András – Pluto), viszont ez az album tökéletesen hozza az „amatőrök” fesztelenségét. Nem mondom, hogy csak egy buli projekt, de érződik rajta, hogy nem akartak különösebben megfelelni senkinek se. És ez így most elég jó lett.

Itt lehet meghallgatni (és le is lehet tölteni) a lemezt:

http://zajakestarsa.bandcamp.com/album/minden-kezdet-k-nny#

Ja, és a Meztelen Diplomaták. Bár hármat írtam az elején és ők sem a franciaágy alól bújtak elő, de még feltétlenül ide kívánkozik ez a zenekar. Mert ha az előbb azt írtam, hogy érződik a megfelelni akarás hiánya, akkor esetükben ez hatványozottabban igaz. Számomra az idei év egyik meglepetése.

Svájci zenekar? Ki tud mondani egy példát? Hát itt van az Aloan. A zenei stílusuk meghatározása? What the hell is that for? Hallgassátok meg a dalokat és olyan a stílusuk.

Referencia gyanánt: harmadik albumuknál tartanak, felléptek már a Paleo fesztiválon és Montreux-ben is.

Indulásnak kiváló a 2012-es No Fear, No Bravery című album.

Ugyancsak a Sziget egyik nagy felfedezése volt számomra a Zing Burger nevű hamburgereskocsi, ami nem túl régóta, mindössze 2013 nyara óta létezik. A koncepció és cégtörténet itt elolvasható. Mivel pedig mobil eszközről van szó, az elérhetősége mindig változik, az aktuális helyszínről a kocsi facebook oldalán lehet tájékozódni. Ennyit a koordinátákról.

Ami pedig a lényeget illeti, életem legfinomabb hamburgerét ettem ennél a kocsinál, konkrétan a csilis változatra mentem rá többször is, minden alkalommal feledhetetlen élmény volt. Írhatnék szaftos, lédús húspogácsáról, porhanyós buciról, meg a tanninok könnyed táncáról a gyümölcsös aromák árnyékában, de fölösleges - tessék elmenni megkóstolni! Azt mondom, hogy gasztronómiai értékét tekintve felér mindazzal, amit egy komoly gyertyafényes vacsora tud, mindössze a fehér abrosz marad el.