Akkor jöjjön az előző bejegyzés folytatása, ahol főként a garázsban rockolunk, de lesznek vámpírok és földalatti hegyek is.
King Khan & The Shrines – Idle No More
Indiai-kanadai zenész, a garázs rock szintér meghatározó alakja, aki rendesen benne ragadt a 60-as években. Szerencsére mégse kínos a produkció, részben mert elég nehéz komolyan venni. És persze, mert jók a számok. Folyamatos a kikacsintás a zenei zsánerek irányába, láthatóan az alkotók is élvezik, és itt most ennél nincs is többre szükség. Állítólag áprilisban fellépnek Budapesten, érdemes megnézni őket. (A Yes I can't és a Better luck next time-ot szerettem volna idetenni, de nem találtam videós linket. Viszont itt meg lehet hallgatni az albumot.)
Mikal Cronin - MCII
Ő is a garázs rocknak nevezett irányzat egyik jeles képviselője, aki Ty Segall szoknyája alól bújt elő, bár nekem jobban tetszik, mint a haver, példakép munkássága. Kicsit eltávolodott az alapoktól, de azért természetesen maradt a garázsrockos beütés, torzul a gitár, viszont jelentős szerepet kap a zongora vagy a hegedű is. Az eredmény? Pörgős, néhol akusztikus, néhol szellős, 37 perces gitárpop lemez. Most újrahallgattam. Továbbra is jó. Sőt.
Vampire Weekend - Modern Vampires Of The City
A Vampire Weekend már letett 2008-ban egy olyan albumot az asztalra, amit hiányoltam az idei évből, és amivel el is érték, hogy figyelni kelljen rájuk és érdemes legyen követni munkásságukat. Az együttes nevét viselő bemutatkozó album a mai napig frissnek hat, szinte hibátlan, talán már most klasszikusnak tekinthető lemez. Amihez persze a későbbi munkáik szerintem már nem érnek fel sajnos. Ez nem jelenti azt, hogy rosszak, csak nem olyan jók. Ez az igaz az idei lemezükre is, de érdemes meghallgatni, mert jobb lett, mint a második próbálkozás, az irány jó. Az első albumhoz nyúlnak vissza, annál azonban összetettebb, lassabb, barokkosabb a zene, kevésbé slágeres. Hmm, ezt így visszaolvasva eléggé panaszkodósra sikerült. Pedig annyira nem rossz a helyzet, a végeredmény azért elég jó (különben nem lenne itt), a Vampire Weekend az elmúlt 5-6 év egyik legjobb bandája továbbra is, érdemes a jövőben is figyelni rájuk. Csak hát az az első lemez...
Surf City - We Knew It Was Not Going To Be Like This
Na, egy újabb pszichedeliával átitatott együttes délről, Új-Zélandról. Az alapokat azonban itt inkább csilingelős, tengerparti rock adja, amit garázsrockosítottak miközben valamit még szívtak mellé. Talán nem annyira jó, mint az előző albumuk (Kudos), de élvezetes lett a végeredmény.
Magashegyi Underground – Tegnapután
Nem tudom, hogy a Magashegyi Undergroundot be kell-e mutatni valakinek, mert a Kaukázus mellékágaként induló (Szeplős váll, Anglia), a megasztáros Bocskor Bíborkával kiegészülő együttes egész szép pályát futott be az elmúlt években. Sőt talán az egyik legjobb együttessé nőtte ki magát a hazai alter-pop szcénában. Lehet, hogy ez a lemez kicsit kevésbé fülbemászó, mint az előző albumuk, de így is egy nagyon jó hallgatnivaló került ki a kezük közül. Mondjuk a lemezborítót nem értem.
Folyt köv...
